Kedves Mindenki!

Régen jelentkeztem utoljára, hónapokig rá se néztem a blogra.

Mélyen magamba akartam nézni, nagyon mélyen... És úgy érzem, hogy sikerült megszülnöm magamban valami olyan dolgot amit muszáj megosztanom veletek. A záró bejegyzésemben arról írtam, hogy közelebbinek érzem magamhoz a transzneműséget mint a crossdressinget. Ez igaz is. Azonban mégsem tudnám magam transznak nevezni. Közel áll hozzám, de nem vagyok az és kész. Mi lehet hát akkor a helyzet? 

A pride héten volt egy rendezvény ami felkeltette az érdeklődésemet: egy  Nem-bináris workshop. A nem-bináris identitásról előtte csak érintőlegesen olvasgattam, de abban a pillanatban azt gondoltam, hogy meg kéne néznem magamnak, hátha... És nagyon bejött a dolog.  Megvilágosodásként ért, hogy ha nem akarok választani a nemek között, hanem egyszerűen csak elfogadom a tényt, hogy a nemiség nem két véglet, hanem egy skála, amin bárhol elhelyezhetem magam anélkül, hogy akár csak még egy ember lenne rajtam kívül a világon aki ugyanolyannak érezné magát, akkor azonnal szertefoszlik az elmúlt két-három év frusztrációja. Az a tény, hogy nem tudok dönteni, ebben az esetben azt jelenti, hogy nem is kell. És hát miért is kéne?

A csoportban azóta remek párbeszéd alakult ki, és már a 3. találkozóra készülünk. Az eseményen való részvétel meghívásos alapon működik, ha valaki szeretne eljönni, mert úgy érzi, hogy hasonló cipőben jár, az írjon nekem és megbeszéljük a részleteket!