Miután elköltöztem otthonról abban reménykedtem, hogy jobbra fordul az életem. ez részben meg is történt, mert végre kikerültem az otthoni légkörből, ami óriási felszabadulás volt számomra. Ellenben Sopronba mentem egyetemre, ami az egyik legkonzervatívabb hely az országban. Lehet, hogy csak én voltam gyáva, de fel sem merült bennem, hogy valódi énemmel hozakodjak elő. Mondjuk az is igaz, hogy még mindig annyira a traumatizáltságom hatása alatt álltam, hogy nem is tudtam ki is lehetek én. Azonban itt volt az ideje annak, hogy kiderítsem.

Talán egy hónap sem telt el mire eljutottam odáig, hogy szembe akarjak nézni az igazsággal. Amit akkor a legégetőbb kérdésnek tartottam az a homoszexualitás kérdése volt. Ez engem azért zavart, mert, ahogy már említettem sosem éreztem romantikus vágyat fiúk iránt, azonban a szexuális fantáziáimban mégis szerepelt ez a dolog. Nem sokat teketóriáztam, úgy gondoltam, hogy amennyiben nekem tényleg ez okozna örömet, tenni kell egy próbát. Partnert találni az internet segítségével nem  volt nehéz. Fiúként találkoztam egy férfivel, akinek nagyon tetszettem. Nagyon kedves volt és előzékeny. Aztán történt aminek történnie kellett. Kielégítettem. Ő nagyon élvezte és boldog volt. Nem mondom, hogy rossz élmény lett volna, de rám nem volt különösebb hatással. Igazából untam. Akkora szexuális élményt sem jelentett számomra, mint egy maszturbálás. Ez elég jó jelzés volt arról, hogy nem ez lesz az én világom, de a fantáziáim nem szűntek meg csak kicsit módosultak. Azután, már csak úgy fantáziáltam, hogy én teljesen lány szerepben vagyok. Néhány hónap múlva így is megpróbáltam. Az eredmény az lett, hogy egy árnyalatnyival jobban éreztem magam közben, de igazából ez csak annak volt köszönhető, hogy jobban éreztem magam a bőrömben. Egyébként az aktus, éppen olyan unalmas volt, mint az első. Viszont. Ezek után soha többé nem merült fel bennem komolyan az, hogy férfiakkal kapcsolatban nekem bármi keresnivalóm lenne. Ezzel egy nagyon hosszú kínkeserves időszaknak lett vége. Én ezért is arra bíztatok mindenkit, hogy ha lehetősége van biztonságos körülmények között szembenézni a hasonló vágyaival, akkor tegye meg. Nincs értelme éveket és évtizedeket rágódni. Ezek olyan dolgok amiket agyból nem lehet megoldani, csak és kizárólag akkor ha megtapasztaljuk őket.  A nővé válás gondolata ezután is ugyanúgy kínzott. És ugyanolyan húzd meg-ereszd meg játékot játszottam. Összeszedve minden bátorságomat, vettem egy harisnyát aztán pár nap múlva összetéptem és kidobtam.

Nemsokkal később, bár talán lehetett az egy év is… egy barátomon keresztül megismertem az első olyan barátnőmet, akivel aztán szexuális kapcsolatom is lett és akivel kapcsolatban végre ténylegesen bebizonyosodott, hogy kizárólag a nőkhöz vonzódom. Az eset szépséghibája, hogy ez egy távkapcsolat volt, ugyanis egy férjezett asszonnyal sikerült összejönnöm. Az eset azonban nem volt most sem tanulság nélküli. Felvérteződtem ugyanis a lelki és testi kihasználás ellen. A molesztálásom és az egész gyerekkorom mély lélektani tanulsága az volt, hogy én arra vagyok jó, hogy mások parancsolgassanak, kihasználjanak és bántsanak, amivel szemben én úgysem tehetek semmit. Azon keresztül, hogy ez a nő elhitette velem, hogy neki szüksége van rám, olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, hogy több mint 2 év telt el mire rájöttem, hogy egyetlen szava sem igaz. Sosem fog engem választani és neki igazából bárki alkalmas lenne helyettem. Azon túl, hogy ezt felismertem és bizonyos szinten megtanultam kezelni, még egy hozadéka volt ennek a kapcsolatnak. Mégpedig az, hogy elég jól feloldódtak bennem a szexuális gátlások. Az első alkalomnál remegő görcsöt kaptam, innen jutottam el odáig, hogy teljesen normális módon tudtam élvezni a helyzetet.

Fontos talán még megemlíteni azt, hogy neki a női énemről említés szintjén sem beszéltem soha. Amíg vele voltam egészen jól sikerült elnyomnom magam azzal a gondolattal, hogy ha tudná, ki vagyok, nem kellenék neki. Ami persze eleve egy ordenáré nagy hazugsággal ágyazott meg a kapcsolatunknak. Ez ugyanis olyan dolog, ami lehet hogy ideig-óráig visszatartható, de, hogy valamikor ki fog buggyanni az emberből ez biztos. Nem szabad titokban tartani. Ha olyan emberrel hoz minket össze a sors, aki ezt nem tudja kifejezetten szeretni és élvezni bennünk akkor úgy is megette a fene. Az, hogy valaki eltűri az nem elég. Sőt… Erről még bőven lesz szó később.

Mindeközben otthagytam az egyetemet és a szülővárosomban kezdtem dolgozni. A munkahelyemen olyan szerencsém volt, hogy ingyen tudtam a munkaidőmben a munkahelyi pszichológushoz járni. Vele kezdtem el feldolgozni a gyerekkori traumáimat, és miután szakítottam azzal a nővel, végre el tudtam kezdeni szembenézni a valódi önmagammal. Akkor tudtam kimondani először, hogy az, ami bennem van, nem a traumáim eredménye, hanem az én szerves részem, ráadásul az a részem, amit én a legjobban szeretek magamban. Akkor tudtam kimondani, hogy crossdresser vagyok.