Sziasztok!

Ahogy látom még nem kommentelt senki, úgyhogy elkezdeném a sort.

Szóval a kérdésem:

Miért nem lehet abbahagyni a nőnek öltözést?
Egyáltalán egy férfi miért nem elégszik meg azzal, hogy ő férfi és miért jön az a késztetés hogy nőnek öltözzön?

Üdv:
Sarah
(egy crossdresser/travi)

@Sarah_D: Győri Szilvia válasza:

Kedves Sarah!

A crossdressing hátterében számos tényező állhat.
Van, akinél a női ruhák egyfajta fétisként funkcionálnak, vagyis szexuális izgalmat okoznak. Mások a férfi szerephez tartozó elvárásoktól szeretnének szabadulni, amit azzal tudnak igazán megélni, ha az ellenkező nem ruháit viselik. Ilyenkor tulajdonképpen egyfajta feszültség levezetés történik. Van, aki olyan személyiségjegyekkel rendelkezik, ami a női szerepkörhöz tartozik. Ebben az esetben a nőnek öltözés segít ezen személyiségrész kifejezésében, illetve feljogosít ennek „legális” megélésére. Vannak a nők társadalomban betöltött szerepéhez tartozó, úgynevezett „előnyök”, tulajdonságok, helyzetek, amik vonzóak, akár irigylésre méltóak egy férfi számára, de az is kiváltó ok lehet, hogy férfiként nem sikerül a férfiaktól elismerést, elfogadást begyűjteni, ellenben nőként igen. A crossdressing magába foglal egyfajta kreativitást is, kis túlzással akár hobbinak is címkézhető, hiszen szabadon lehet ötletelni, tervezni, például, a ruhák, stílusok, színek összeválogatásával, az igényes sminkelés elsajátításával, a dekoltázs élethű megformázásával, stb. Hordozhat magában egyfajta „tiltott gyümölcs” izgalmat is, emellett pedig annak izgalmát is, hogy erőteljesen feszegetik határaikat. A crossdresserek női énjéhez egy külön élet tartozik: új név, újfajta identitás, új társas kapcsolatok, sokan egyes szám harmadik személyben beszélnek magukról, mint egy testvérről vagy barátról. Persze nem hasadt személyiségről beszélünk, hiszen ők tudják, hogy ez egyfajta illúzió, kitaláció. Azonban ehhez az életükhöz nagymértékű szabadság megélése tartozik. A közösségben pedig elfogadásra, megértésre találnak, hiszen itt nyitottabb, megértőbb, támogatóbb emberek találkoznak egymással, legyen szó személyes vagy online felületen való kapcsolatfelvételről. Többen azt a fajta gyengédséget keresik, pótolják, amit gyerekkorban szüleiktől, családjuktól kaptak, ami akár egy kedves, szeretettel teli hajfésülésből fakad.

Azt gondolom, a nőnek való öltözéssel fel lehet hagyni. Ám ha ez akaratból, izomból történik, hatalmas feszültséget okoz, ami aztán valamilyen formában utat fog törni magának. Ez akár konkrét tünetek, betegség formájában is történhet. Azonban a háttérben álló okot is fel lehet térképezni, ehhez akár külső segítséget is igénybe lehet venni. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az a fajta hiány, amit a crossdressing pótol, honnan fakad, pótolható-e egyéb módon. Önmagunk mélyebb megismerése mindig hoz valamiféle változást, de az erőltetés sok jóra nem vezet.

Üdvözlettel:
Győri Szilvia

Sziasztok!
Én már többször próbáltam felhagyni a nőnek öltözéssel, de sosem sikerült.

Elrontottam valamit?

Üdv
ppeter65

te nem, csak a természet, üdv a klubban

@ppeter65: Szia. Én azt gondolom, hogy Győri Szilvi előző kérdésre adott reakciójában már megadta erre a kérdésre a választ. Nyilván az evéssel is fel lehet hagyni, vagy cölibátusban is lehet élni. De attól, hogy az akaratunka megálljt parancsolunk a vágyainknak, még nem szüntetjük meg azokat. Ha az embereben feltámad egy vágy az előb vagy utóbb valamilyen formában utat talál magának!

Ti nem harcoltok ellene? Ki, miként oldotta meg a hétköznapokban?

@ppeter65:
"Ti nem harcoltok ellene?"

Nem. Köss vele fegyverszünetet.

@Terézágyú: Nem egyszerű!

@ppeter65:
De, de, fegyverszünetet kötni mindig egyszerűbb mint harcolni. És jobban is jársz.

@Terézágyú: Az a bajom, hogy tapogatok csak a sötétben.

@ppeter65:
Tapogatsz - és nem találod amit keresel?
Vagy tapogatsz - és azt találod (és tapizod), amit nem kéne?

Egyébként ha fegyverszünet van, akkor van időd kitapasztalni a másik felet...

@Terézágyú: Tapogatok, mert nem tudom elfogadni. Úgy érzem magam mint egy vidéki vak a nagyvárosi forgatagban.
A segítők meg.......

@ppeter65:
"Tapogatok, mert nem tudom elfogadni. Úgy érzem magam mint egy vidéki vak a nagyvárosi forgatagban."

A vidéki vak nem tudja elfogadni a nagyvárosi forgatagot????
Nem "elfogadni" kell, hanem tudomásul venni, hogy VAN, és élni benne/vele.

@ppeter65: Abszolút igaza van Terézágyúnak! Én is rengeteget küszködtem de rájöttem, hogy ez ugyan olyan dolog mint, hogy jobb vagy bal kezes az ember, vagy hogy milyen színű a haj. Ez van, nincs itt semmi hiba. Szerintem azon kéne elgondolkodnod, hogy mi lehet az oka annak, hogy ezt elutasítod magadban.

Sziasztok, lehet fura lenne a kérdésem, de a barátomról kiderült hogy CD és szeretnék neki ebben segíteni, támogatni, csak ő eléggé szégyenli, ezért nem tudom vele megbeszélni a dolgokat. Megjegyezném, engem egyáltalán nem zavar a dolog, segíteni akarok hogy jól érezze magát. Tudtok tanácsokat adni? Köszönöm

@Firecat: Szia. Szerintem vidd el vásárolni és kapjon valami szépet. Ha ettől nem oldódik fel akkor semmitől. Amúgy talán pont az a legnagyobb segítség ha nem csinálsz nagy ügyet a dologból csak elfogadod és kész, aztán idővel úgyis megjön a bátorsága.

már vettem neki ruhát is és fel is vette, nagyon tetszett hogy kivirult hogy csinálhat ilyet. De a környezete nagyon elutasító ilyen téren és nem tudom hogy hozzam ki ebből a melankóliából.

Sziasztok.
Tanácsot szeretnék kérni tőletek. Gyerekkorom óta szeretem a női ruhákat. Édesanyám fehérneműivel kezdődött, aztán amióta saját keresetem van, a különböző ruhákat és kiegészítőket (topok, szoknyák, magassarkúk, jelmezek, parókák, sminkek) is szívesen megveszem magamnak, és hordom is titokban, ami megtetszik. Mivel azonban még a szüleimmel lakom, ezért sokszor volt hogy édesanyám talált a szobámban valami oda nem illőt. Ilyenkor leszidott és megígértette velem, hogy abbahagyom. Ez tartott is egy ideig, aztán erősebben jött elő, mint előtte. Sokáig nem tudtam, hogy mi ez, hiszen a lányokat szeretem, és mégis szeretek női ruhákat hordani. Aztán az internetnek hála megtudtam, hogy ezt crossdressingnek hívják, és a hetero férfiaknál előfordul. Sajnos unszolásom ellenére édesanyám nem nézett ennek utána, és gyakran vádol azzal, hogy meleg vagyok, vagy hogy nő szeretnék lenni. Sokszor mond oda dolgokat ami rosszul esik, de hiába szólok rá, nem változik semmi.
Szeretnék tanácsot kérni tőletek, hogy tudnám kezelni vele ezt a helyzetet? Menjünk el egy pszihológushoz, hogy megnyugtassa, vagy dugjam az orra alá a különböző külföldi oldalak szakvéleményeit a crossdressing-ről?
Segítségeteket előre is köszönöm.
Jessica

@Jessica cd:
"gyakran vádol azzal, hogy meleg vagyok, vagy hogy nő szeretnék lenni. Sokszor mond oda dolgokat ami rosszul esik"

Tulajdonképpen csak ennyi történt? Nem akar kitagadni, elzavarni...?

A legegyszerűbb bizonyíték számára volna, ha becsajoznál, elvinnéd a barátnődet, éjszaka áthallatszódnának a zajok, reggel meg megtalálná a használt gumit... :-/

@Firecat:
"De a környezete nagyon elutasító ilyen téren és nem tudom hogy hozzam ki ebből a melankóliából. "

Az, hogy a csaja elfogadja így és támogatja, az nem elég ok ???

Kedves Szilvia!

Csak itt ezen az oldalon foglalkozik így ismeretlenül az önhöz fordulókkal vagy esetleg a saját oldalán is lehet zavarni? Ha inkább maradni kellene itt ön szerint, azt is megértem, és mivel úgy sem ismer senki személyesen engem nem zavar a dolog, csak nem egy két mondatos kérdez-felelek ami válaszokat adna a bennem lévő kérdésre, kérdésekre. Az ön által választott oldalon keresném majd meg. Válaszát előre is köszönöm.

@rozsaszingumibugyi: Szia. Szilvi általam üzeni, hogy ha neked is jó akkor jobb lenne, ha itt kérdeznél, mert akkor esetleg a többieknek is tanulságos lehet a beszélgetésetek, de a ha ragaszkodsz hozzá, keresheted privátban, emailon keresztül.

@Jessica cd: Győri Szilvi válasza kérdésedre:

Kedves Jessica!

Bármilyen fontos dolgot is szeretnénk közölni valakivel, annak alapvető feltétele, hogy megteremtsük ehhez a megfelelő körülményeket. Az időzítés nagyon fontos. Nem olyan szempontból, hogy épp közeledik-e valamilyen ünnep, évforduló, névnap, szülinap, mert azokból mindig lesz, és jó kapaszkodót szolgáltatnak a halogatáshoz. Akkor hozakodjunk elő mondandónkkal, amikor tudunk is rá időt szánni. Tehát ne a reggeli munkába rohanás előtt, ne vendégeket várva vagy épp egy fárasztó nap után, mikor már nem igazán tudunk koncentrálni. Ha úgy érezzük, eljött az idő, vezessük fel okosan mondandónkat. „Anya, szeretnék valami fontosat mondani neked. Tudsz most rám figyelni?” Ha elhangzott az igen, akkor a másik el is kötelezte magát figyelmével felénk. Ha azt mondja, hogy most épp nem alkalmas, akkor se adjuk fel és meneküljünk ki a helyzetből, hanem kérdezzük meg, mikor tud ránk időt szánni, majd a megbeszéltek szerint kezdeményezzünk újra.
Az ember ismeri a szüleit, azok gondolkodásmódját, szokásait, értékrendjét. Bizonyára te is tudod már, hogy ha előhozakodsz újra a témával és próbálod elmagyarázni édesanyádnak, hogy tulajdonképpen nem a valóságot látja, nagyjából milyen reakcióra számíthatsz. Túl vagytok már néhány konfliktuson is a téma kapcsán. Gondold át, hogy te hogyan reagáltál eddig, mennyire voltál ingerült, felcsattantál-e azonnal vagy szemlesütve, csendben kimenekültél a kínos szituációból. Hasznos lehet, ha a következő beszélgetést tudatosabban tervezed. Válts stratégiát, valamit csinálj másképp. A lefutott köröket már ne fussátok újra. „Anya, kérlek, hallgass végig türelemmel! Ha befejeztem, én is végig foglak hallgatni.” „Anya, kérlek, hadd mondjam el, amit szeretnék, aztán minden kérdésedre válaszolok.” „Anya, nekem ez a dolog nagyon fontos, megtisztelnél azzal, hogy figyelmesen végighallgatsz?” „Anya, tudom, hogy ez az, amit legkevésbé szeretnél hallani és megértem, hogy ez neked fáj, de…” „Anya, ha nem beszélünk a dologról és homokba dugjuk a fejünket, attól ez még létezik.” „Anya, azzal, hogy megjegyzéseket teszel rám, csak lelkiismretfurdalást és fájdalmat okozol. Ez nem egy olyan dolog, ami tudatos döntéssel alakul ki.” Ehhez hasonló mondatokat próbálj használni és ne csak a tényekről, fogalmakról beszélj neki, hanem arról is, hogy te mit érzel.
Neked is higgadtnak és türelmesnek kell lenni, és tartani is magad ehhez, akármennyire is bosszantó vagy számodra fájdalmas dolgokat mond. Azt kell látnod, hogy a szülők az ilyesmit személyes kudarcnak élik meg és megszégyenülve érzik magukat, rettegnek attól, hogy a családi titok napfényre kerül, ezért sokszor elutasítanak minden ezzel kapcsolatos dolgot. Becsukják a szemüket és úgy tesznek, mintha ez az egész nem is létezne. Persze te nem csináltál semmi rosszat, de ez sok szülő tudatáig csak hosszas küzdelmek során jut el, már ha egyáltalán eljut.
Tegyél meg minden tőled telhetőt, de azt is látnod kell, hogy nem mindenki képes megbirkózni egy ilyen krízissel. Viszont ne tegyél olyan ígéreteket, amikkel csak saját bűntudatodat növeled. Gondolok itt arra, hogy megígértette veled, hogy abbahagyod. Lehet, hogy aktuálisan megszabadultál egy hatalmas konfliktustól, de hosszú távon ettől feltehetően csak rosszabbul érzed magad és legközelebb még nagyobb vita lesz belőle, hiszen már megígérted, hogy ezekkel a dolgokkal felhagysz.
Pszichológus segítségét akkor tudnátok igénybe venni, ha édesanyád legalább egy kicsit is nyitott lenne arra, hogy megismerje a számára új oldaladat is. A leírtak alapján egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogy együttműködne veled, de ahogy említettem, te ismered a legjobban, ha látsz benne lehetőséget, lehet tenni egy próbát. Egy pszichológus viszont neked is sokat segíthet, ha úgy érzed, nagy a nyomás és elviselhetetlen a helyzet.

Kitartást és minden jót kívánok neked!

Üdvözlettel:
Győri Szilvia

@Miss Eszti: köszönöm, első körben akkor inkább keresem privát, aztán a tanulságokat (ha lesznek) megoszthatjuk itt is, mások okulására.

@Miss Eszti: Rendben, sok sikert. Remélem tud segíteni.

én is bízom benne, megpróbálom neki összeszedni a gondolataimat

esetleg tudsz írni egy elérhetőséget hozzá, mert a kapcsolatoknál azt írja, hogy az időpont egyeztetés átmenetileg szünetel, mást meg nem találtam. ide is írhatod, ha nem akarod közszemlére tenni: rozsaszingumibugyi@mailbox.hu
köszi

@Miss Eszti:
Kedves Szilvia!
Köszönöm a tanácsot. Gyakorlatilag mostanra ez egy olyan téma lett köztünk, ami néha előjön, néha nem. Van, hogy ő jegyez meg dolgokat, van hogy én szólok hozzá olyan témákhoz, amikről nem szabadna tudnom semmit. De pl, amikor a lakásomból hazajövök (még nem lakom ott, de a női ruháim mind ott vannak, meg egy-két cuccom) mindig azzal kezdi, hogy mit csináltam, felöltöztem-e? Ilyenkor van hogy sejtelmesen mosolygok és azt mondom, nem csináltam semmi rosszat, amivel nem is hazudok. A gond az, hogy nekem sem túl jó a természetem, főleg ha vele beszélek. Mindig azt mondom ő az egyetlen, aki 5 perc alatt teljesen fel tud idegesíteni. A pszichológust azért írtam, mert régebben anyukám mondta, hogy el fog vinni, mert ez nem természetes dolog amit csinálok. Gondoltam most a szaván fogom :)
Üdvözlettel:
Jessica

@Terézágyú:
Nem, ott még nem tartunk, hogy kitagadjon, elzavarni meg annyira nem akar, hogy hiába van már saját lakásom, inkább itthon akar tartani.
Igen, azzal lehet, hogy elhallgattatnám, de az lenne az igazi, ha tényleg utána nézne ennek a témának, megértene, és így fogadna el.

köszönöm, írtam neki, ha lesz valami zacc ami leülepszik belőle megírom ide is

@Miss Eszti:
Szia elküldenéd nekem is a Szilvia e-mail elérhetőségét?
ppeter650922@gmail.com

Köszönöm!

próbáltam neked válaszolni, de valamiért nem hajlandó a leveleimet elküldeni a rendszer. ha engedélyt kapok rá, én is meg tudom adni a címét, de addig nem merem, nehogy gond legyen belőle

@rozsaszingumibugyi: Köszönöm, várom

@ppeter65: Szia. A helyzet az hogy Szilvi nem véletlenül szünetelteti a páciensek fogadását. Megkérdezem, hogy fogadná-e még a leveledet. Jelezni fogok.

@Miss Eszti: Köszönöm

Tisztelt Segítők!
Itt az ln történetem: lockedzsomi.tumblr.com/post/123363053473/avagy-a-rejtett-%C3%A9letem

Kimásolom ide az utolsó három sort:
update: szeretett feleségem visszaköltözött a szüleihez, aznap mikor végeztünk a közös ház és a kert rendbetételével is… kitűnő időpontválasztás, jobban nem is időzíthette volna.

Röviden a probléma, hogy elmondtam neki vagy másfél éve, és ő ezt nem tudja megemészteni. Az én problémám, hogy még mindig szeretem és most vége a világnak...

Akkor mégsem jött össze? nekem azt írtad nem olyan régen, hogy minden oké. sajnálom, mellettem kitart, bár nem felhőtlen a történet. szurkolok neked

@rozsaszingumibugyi: Hát nem jött össze. Ráadásul nemrég találkoztunk és azt mondta, hogy látogassak meg egy bentlakásos pszichiátriai intézetet, mert különben nem bízik meg bennem.
Sajna erre nem vagyok hajlandó, láttam mi folyik bent (problémamegoldás=nyugtató).
Viszont hajlandó lennék felkeresni egy pszichiátert, akivel nyíltan el lehetne beszélgetni.
Tisztelt segítők esetleg Vas megyében nincs olyan pszichiáter akit ajánlani tudnának?
Válaszukat előre is köszönöm!

@LockedZsomi1: Ez nagyon gáz. Azért elmebajosnak, veszélyesnek gondolni valakit mert szeret a masik nem ruhákba bújni. Akkor a született nők közül nem sok a normális manapság. Szoknyát, ruhát, csinos cipőt alig vesz fel bármelyik is.

@LockedZsomi1: Szia. Zalaegerszegen tudnék egy klinikai szakpszichológust akihez én is jártam. Ha nincs nagyon messze neked akkor összehoználak vele.

Szia!
Nincs annyira mesze.. Írhatok levelet?

Valamelyikőtök zalai? Nekem még nem válaszolt a Szilvia sajnos, várok mást úgy sem tehetek.

@LockedZsomi1: Szia! A helyzet az, hogy ő biztosan azt fogja javasolni, hogy személyesen találkozzatok. A te helyzetedben szerintem amúgy is az lenne a leginkább célra vezető. Próbáltam keresni telefonon de nem értem el. Ha rám írsz emailben akkor megadom a számát és hívhatod te is. Bár elképzelhető, hogy most szabadságon van de azért megpróbálom elérni.

@rozsaszingumibugyi: Szilvi mostanában eléggé elfoglalt, de ne aggódj, válaszolni fog.

@Miss Eszti: persze tudom írtad, hogy neki is van valami gondja (esetleg segítettünk neki) majd ír, ha tud ha eddig tudtam várni akkor már ráér.

@LockedZsomi1: Szia. Sajnos nem tudtam felvenni a kapcsolatot az Egerszegi pszichológussal. Egy betegség miatt ki szokott hagyni a munkában hosszabb időszakokat, szerintem most is ez lehet a helyzet. Azóta történt valami előre lépés? Én azt javaslom, hogy a közeledben keress egy szakembert. A pszichológus-pszichiáter szakmában egyáltalán nem elutasítóak velünk szemben. Biztosan segíteni fog. Vagy hívd fel Klettner Anikót. Fent a leírásban megtalálod a telefonszámát ő biztosan tud segíteni.

@LockedZsomi1: Hoppá! Mégis jelentkezett! Írj nekem egy privát levet és megírom a számát.

Köszönöm!
Az az igazság, hogy eltűntem kicsit, elfogadtam egy rövid távú külföldi munkalehetőséget, és közben helyretettem magamban a dolgokat. Rájöttem, hogy bármennyire próbálom megmenteni a kapcsolatunkat ha a másik félben nincs meg a hajlandóság ugyanerre. Arra is rájöttem, hogy teljesen nem tudom megszüntetni a crossdresserséget, túl mélyen van ez bennem. Úgyhogy válunk.

Hogy pozitívumot is írjak, nemrég megismerkedtem valakivel egy normál online társkeresőn. Az első személyes találkozásunkkor elmondtam neki, cserébe ő válaszolt egy titokkal, de róla :) Szóval eddig jól alakul...

@LockedZsomi1: Szia! Én azt gondolom, hogy jól döntöttél. Azok alapján amit elmondtál szerintem is menthetetlen volt ez a helyzet. Azért persze biztosan nehéz meghozni egy ilyen döntést, de a magam részéről gratulálok hozzá. A továbbiakhoz pedig sok sikert kívánok.