Nemrég felhívást tetem közzé, hogy akinek van kedve és ideje írja meg a történetét és én megjelentetem a blogon mindnyájunk okulására és örömére. Nos, egyik kedves olvasóm, kapott az alkalmon és elküldte nekem személyes történetét amit itt olvashattok. Szóval következzen Tamara története:

14 éves korom óta vagyok crossdresser. Konkrétan emlékszem, hogy kezdődött nálam ez az egész. Nálunk az általános iskolai farsangokra minden osztályban megválasztották a legjobb 3 fiú és 3 lány jelmezt és utána ezek közül választották ki az iskola legjobb jelmezeit. Nyolcadikban (1989/90-es tanév) az egyik osztálytársam kitalálta ne az legyen, hogy mindenki beöltözik valaminek, hanem az összes fiú öltözzön be utcalánynak és úgy menjünk le. Végül nem öltözött be mindenki, de a fiúk talán 2/3-a igen. Én is. Anyámtól kértem egy fekete harisnyanadrágot, meg egy magassarkú szandált, az egyik fiú akinek fodrász volt az anyja, hozott egy női parókát, valahonnan előkerült egy miniszoknya meg valami felső, ez volt rajtam. Még ki is festettek. Állítólag jól néztem ki, de tükör nem volt a közelben. Amúgy akkor 168 magas és 50 kg voltam és még nem szőrösödtem. (Ma 178 cm és 73-76 kg. vagyok) Élveztem a dolgot - bár a magassarkúban néha megbicsaklott a lábam -, és amikor hazamentem újra felvettem a harisnyanadrágot. (Bizonyos dolgok milyen jól megmaradnak az emlékezetben:)) A következő néhány évben, amikor senki nem volt otthon, anyám ruháiba öltöztem be. Volt egy kék koktélruhája, amit színházba hordott, és amíg nem nőttem ki, főleg azt szerettem felvenni meg egy fekete vastag harisnyanadrágját amit szinte sose hordott. Nézegettem magam a tükörben aztán levetkőztem és önkielégítettem. Ezt azért írom le, mert szó szerint merevedésem volt attól, hogy nőnek öltözök. Egyetemista voltam amikor anyám nyugdíjba ment. Így ritkábbak lettek a beöltözések, viszont szintet léptem. Anyu kozmetikumokkal ügynökölt és voltak alapozó meg rúzs mintái. Vettem szemfestéket és ha több napra elmentek a szüleim, akkor ki is festettem magam. Vártam ezeket az alkalmakat. Amikor viszont „csak” női ruhába bújtam, néha volt olyan, hogy, szüleim kulcsa már benne volt a zárban amikor az utolsó ruhadarabot eltettem. Szerintem már egyetemista voltam amikor először vettem magamnak harisnyanadrágot. Aztán megjelentek a szilikonos combfixek és azokat vásároltam. Azt jobban szerettem. A 2000-es évek elején kezdtem dolgozni. Apám ekkortájt lett nyugdíjas, így a teljes beöltözések még ritkábbak lettek. Visszaléptem két szintet, a saját szobámban fürdés után a sötétben felvettem egy combfixet. Arra hogy fehérneműt vagy női felsőruhát vásároljak, ekkortájt nem gondoltam. Viszont vonzódok a hosszú szárú női kesztyűkhöz – báli kesztyű, opera gloves – és azokból is vettem néhányat.

         Miközben ezt csináltam, jó kis identitásválságban voltam. Én úgy tudtam, hogy aki férfiként nőnek öltözik azt transzvesztitának hívják, de úgy tudtam a transzvesztiták melegek, én meg heteroszexuálisnak éreztem magam. Nem volt kivel beszélnem a dologról és rettentő kevés volt az újságcikk ahol a nőnek öltözésről írtak. Ha találtam ilyen cikket, akkor persze elolvastam azt. Volt, hogy felmerült bennem én most nő lennék férfi bőrben? A válasz nem volt. Vicces visszagondolni, de egyetemistaként azért növesztettem bajuszt, hogy ne sminkeljem magam. Olyan is volt, hogy kidobtam a combfixemet, aztán rövid idő múlva újat vettem. Amikor 2003-ban elkezdtem dolgozni, akkor lett internet hozzáférésem és többet tudtam olvasni nőnek öltözésről, transzszexuálitásról és hasonlókról. Ekkortájt találtam a crossdresser fogalmat, amiről a wikipédia azt írja, hogy a "A hetvenes években lezajló jelentésmódosulás után egy meglehetősen nagy csoport név nélkül maradt: a női ruhát viselni kedvelő heteroszexuális férfiak. Nem voltak elégedettek a transzvesztita kifejezéssel, ezért elkezdték használni magukra a „crossdresser” szót." És akkor megnyugodtam. Crossdresser vagyok.:)

         Jó későn kezdtem csajozni. Ez úgy jön a történethez, hogy amikor harisnyát vettem, az első felhúzásnál mindig merevedésem volt. Az első randevúim ideje alatt vettem egy lila combfixet és a felhúzása semmi testi reakciót nem váltott ki. Kb. mint amikor az ember felveszi a zokniját. Fel is tettem magamnak a kérdést, lehet, hogy ez pótcselekvés? Nincs barátnőm és amit csinálok az valamiféle pótlék? Ezek után nagyon sokáig nem vettem semmilyen harisnyát, de a régieket nem dobtam ki. 2011 tavaszán, amikor elköltöztem otthonról, vittem magammal azt az 4-5 pár combfixet és kb. ugyanannyi hosszú szárú kesztyűt ami volt. Akkor még nem is volt más női ruhadarabom. Nyár végén összejöttem egy lánnyal. Fél évig jártunk, szerelmesek voltunk egymásba, aztán mégis szakítottunk. Nem meséltem neki a crossdresserségről. Konzervatív volt a gondolkodása én meg úgy gondoltam nem fogadná el, ezért hallgattam. Amúgy úgy rémlik, amíg együtt voltunk nem is jutott eszembe, hogy combfixet húzzak. Viszont miután szakítottunk, néhány hónap múlva megvettem az első tűsarkú szandálomat. Aztán 2013-14-ben a dolgok kissé felgyorsultak és havi szinten kezdtem vásárolni a combfixeket, harisnyanadrágokat. Az utóbbiakat 14/15 tele óta, ha nincs túl meleg, nadrág alatt is hordom. Baromi jó érzés, amikor a frissen borotvált lábra húzott harisnyanadrág belülről hozzáér a farmerhez.:) Combfixből szerintem több van nekem, mint egy átlagos harmincas nőnek. Érdekes módon – bár lehet hogy másnál is így van – alulról kezdtem összeszedni a ruhatáram. Először combfixek, harisnyanadrág, cipők, bugyik és egyéb fehérneműk, de csak 2015-ben jutott eszembe, hogy felsőruházatot is vehetnék. Most már egész jó ruhatáram van, bár még lehet fejleszteni. Meg hát persze cipőnél és ruhánál is van olyan, amit megveszek, aztán rájövök, hogy mégse kell. Parókám volt, de most nincs, a sminket jelenleg egy púder és egy rúzs képviseli. Egy ideje már krémmel vagy borotvával szőrtelenítem a lábam és a hónaljam, bár ezt nyáron - a rövidnadrág miatt - ,és decemberben - karácsonykor több napig a szüleimnél vagyok - ki szoktam hagyni.

Számomra mi a crossdressing? Enyhe fétisizmus, szerepjáték (valaki más lehetek), kilépés a hétköznapokból, a női ruha mint jelmez és poén, hogy jelmezben vagyok és a női divat nagyobb változatossága. Pl. férfiként nem vennék fel lilát, de a nőkön tetszik és így van lila blúzom és bugyim, harisnyám, nyári ruhám. Szerintem az, hogy ki milyen ruhát hord, társadalmi megegyezés kérdése. Persze nem tudom mi lenne ha mondjuk a férfiak negyede szoknyában járna munkába és ezen senki nem akadna fel. Lehet, hogy én is hordanék szoknyát, de lehet, hogy semmi izgalmasat nem látnék benne.

Nem szoktam minden nap nőnek öltözni. Ha csak kéthetente tudom megtenni, akkor már hiányzik, de heti egy, kettőnél többször nem öltözöm be teljesen. A teljes beöltözések általában estére korlátozódnak, viszont mostanában, ha meg tudom tenni, hétvégeken egész napra beöltözöm. Ha nem is leszek tökéletes nő ilyenkor, amikor beöltözöm és a tükörbe nézek, úgy érzem más néz rám vissza. És ez jó érzés.:)

Tamara