A dán lány
Kritikus kritika
Az ország nagyobbik fele már filmkritikus, a maradék pedig szeretne az lenni, ezért kicsit félve kezdem ezt a cikket.
Megnéztem a filmet, elgondolkodtam rajta, megbeszéltük a menyasszonyommal is és egyetértettünk abban, hogy egy nagyon lírai, nagyon jó filmet láttunk. Aztán elhatároztam, hogy írni fogok róla és gondoltam mielőtt nekikezdek, megnézem milyen kritikákat kapott a hivatásos kritikusoktól. Nagyon nem jókat. Ha valaki kíváncsi lenne ezekre, itt megtalálja őket:
http://www.filmtekercs.hu/kritikak/a-testem-a-bortonom-a-dan-lany
http://artiq.hu/the-danish-girl-a-dan-lany-kritika/
A filmes megoldásokról én nem szeretnék külön értekezni mert azokban nem vagyok szakértő, egyébként a film nagyon szép képi világgal rendelkezik, és a zenével együtt csodálatos, lírai atmoszférája van. Inkább a kritikusok által felvetett kérdésekre és negatív véleményekre szeretnék reagálni.
Az első és rövidebb pont. A főszereplő színészi alakítását szinte mindenki lehúzza, mert a férfi szerepében jobb mint amikor a női szerepet alakítja és eszköztelennek tartják a játékát. Szerintem ez éppen emiatt volt zseniális. Lili egy olyan karakter aki a semmiből jön. Ő nem építgette születése óta a "profi" nők eszközrendszerét. A filmben külön jelenetek mutatják be, hogyan próbálja ezt több-kevesebb sikerrel elsajátítani. Tehát szerintem ez így volt teljesen hiteles. Nemhogy napok, évek alatt sem lehet egy férfias mozgáskultúrát teljesen átváltoztatni. Azt hiszem ezt az én olvasóimnak nem kell magyarázni...
A második kifogás az volt és ezzel már össze is kapcsolnám a harmadikat, hogy az átalakulásról nem esett elég szó, nem volt igazi drámája az egész folyamatnak, és ehelyett a feleség és a házasságuk állt a középpontban. Én erre azt mondom, hogy nagyon helyesen. Ez a film attól válik befogadhatóvá a nagyközönség számára, hogy az egész témakört nem úgy közelíti meg, hogy a nézőnek az arcába tolja, hogy ez van ezt kell szeretned, hanem felvázol egy teljesen emberi szituációt, amivel szinte minden párkapcsolatban élő ember azonosulni tud.
Azt éreztem a kritikákat olvasva, hogy azt várták, hogy a film főszereplője lehet a nagy hős, a transzneműség zászlóshajója, aki majd megmutatja az utat és még száz lépéssel kijjebb viszi a határokat. De szerencsére nem ez teljesült és szerintem nem a rendező gyávasága miatt, hanem azért mert ez a film ennél sokkal okosabb. És szerencsére a nagy belső lélektani monológok is kimaradtak. (Esős ablaküveg, halk zene. Ismerjük ugye...)
A film legerősebb húzása, hogy a történet fő vonulata a transzneműség, de a köré épülő történetszálak és a szereplők reakciói teljesen átteszik a hangsúlyt arra, hogy itt két ember élete a tét és nem egy magányos hős megdicsőüléséről van csak szó. Minden hollywoodi film ettől hazug. Ez a film nagyon emberi. A szereplők olyanok amilyenek, hol önzők, hol nagylelkűek, hol bátrak, hol pedig meggondolatlanok: emberiek.
Egy utolsó kritikára azért még válaszolnék. A történelmi hűség... Én nem éreztem azt, hogy ez a film el akarná hitetni magáról, hogy itt minden pontosan így történt. Nem tudom hibának elfogadni tehát azt, hogy átírták a történetet. Szerintem a végeredmény magáért beszél.
Azért persze nem akarom kárhoztatni a megszólaló "laikus" kritikusokat. Az érintetteknek nyilván egész másképp cseng le ez a film, mint azoknak, akik csak hallomásból ismerik a jelenséget. Nálam mindenesetre nagyon betalált, és elérte a célját.
Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg a filmet, és illessze bele a saját életébe. Azt hiszem, hogy ez az alkotás mindnyájunk számára aktuális kérdéseket feszeget!
