A tegnapi napon, hosszas halogatás után végre erőt vettem magamon és meglátogattam a Transvanilla egyesület önismereti csoportjának ülését. (Aki még nem hallott volna az eseményről, az az alábbi linken találhat információkat: http://transvanilla.hu/hirek/2016-szeptember-24-transvanilla-onismereti-csoport .

Mikor odaértem még csak egy lány várakozott a kapuban, de mire sikerült kinyitni azt a bizonyos kaput, már több mint húszan voltunk. Őszintén szólva meglepett, a létszám, de egyben örültem is, mert nagyon sok érdekes ember volt egy helyen. A kezdetek kezdetén mindenki bemutatkozott néhány mondatban, elmondta, hogyan szeretné, hogy szólítsák, mi hozta ide és milyen érzés van most benne. Ezután tisztáztuk a csoport szabályait amit aztán mindenki rendesen be is tartott. Az első játék ezután kezdődött. A létszámra való tekintettel, 4 fős csoportokat alkottunk, és a csoportoknak össze kellett szedni 3 olyan tulajdonságot, ami mindannyiukra érvényes és 3 olyat ami csak 1-1-személyre. Ez azért volt nagyon praktikus, mert a kiscsoportban volt idő egy kicsit jobban megismerni egymást. Nagyon szórakoztató és informatív beszélgetések folytak. Miután a csoportok elmondták, hogy mire jutottak, egy következő játékban azt csináltuk, hogy bárki mondhatott ötletet csoportalakításra illetve skála létrehozására. Ez azt jelentette, hogy a terem egyik végébe csoportosultak például a kutyások, a másikba a cicások. A skála is a terem egyik végétől a másikig tartott és olyan kérdésekben kellett felállni az általunk megfelelőnek vélt pontra, mint például, hogy mennyire érezzük magunkat férfinak, vagy nőnek, vagy, hogy a társadalom által férfiasnak, vagy nőiesnek ítélt foglalkozásokat űzünk-e. A skálaalakításnál mindenki elmondhatta, hogy miért áll ott ahol. Ilyen kor persze történtek helycserék, amikor valaki behozott egy új szempontot.

A szünetben kötetlen és jó kedélyű beszélgetés folyt a résztvevők között.

A szünet után, beszélgetés kezdődött ami a moderálás folytán meglehetősen konstruktív volt.Sok olyan kérdés és szempont merült fel ami a résztvevőket foglalkoztatta, és jó volt azt látni, hogy mindig van egy ember aki tud mondani valami hasznosat, valami biztatót.

A foglalkozás végén mindenki elmondhatta, hogy számára mit jelent ez a csoport, és, hogy milyen érzéssel távozik. A legmeghatóbb mondat talán az volt, amikor valaki azt mondta, hogy ő egy kicsit kevesebb terhet visz el.

Hogy mi ez a csoport pontosan, arra tényleg nem könnyű válaszolni. Valóban önsegítő kör, ahol elfogadják az embert és támaszt találhat, de hangulatában inkább olyan mint egy baráti találkozó.

Hogy kinek ajánlanám a részvételt?  Mivel zömében transzszexuálisok voltak jelen, de nem kizárólagosan, ezért merem ajánlani crossdressereknek is, főleg olyanoknak, akik még nem teljesen biztosak magukban, erőt és bátorságot fognak kapni!

Valójában minden magyar embernek legalább egyszer érdemes lenne látnia, egy ilyen alkalmat...