Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám miatt ingyen járhatok pszichológushoz, ezért akkor is el szoktam hozzá menni, amikor nincs semmi problémám. Ilyenkor csak beszélgetünk régebbi vagy aktuális ügyekről. Amikor először beszéltem neki arról, hogy szeretek női ruhát hordani nem lepődött meg különösebben, viszont záporozni kezdtek a kérdései. Több alkalommal is beszélgettünk róla és megállapította azt, amit én is gondoltam: ez a jelenség az identitásom része. Tehát nem szexuális aberráció. Nem olyan dolog amit gyógyítani vagy kezelni kéne. Egyedül a párkapcsolatom miatt aggódott de elmondtam neki hogy a páromtól megértést, sőt például a bloggal kapcsolatban kifejezett biztatást kapok. Amikor a blogról meséltem neki kifejezetten örült és gratulált hozzá.

Ezt azért írtam le, hogy példámon keresztül szemléltessem, hogy crossdressing nem "betegség" pszichológiai értelemben. Nem mindennapi jelenség, az igaz. de nem is olyan ritka, mint azt az ember gondolná. 

Az identitással kapcsolatban egyetlen szabály van: ne ártson másoknak. Ami ebbe belefér az "legális"!

Aki bizonytalan az identitásával kapcsolatban, szorong, vagy bűntudatot érez az öltözködés miatt az nézzen szembe magával. És fogadja el magát olyannak amilyen. Egy szoknya, vagy egy bugyi nem árt senkinek, és ha őt boldoggá teszi hát viselje kedvére. Ne kívülről várjon először elfogadást. Ha magában tisztázni tudja, hogy hányadán is áll ez az egész, akkor a visszajelzések is pozitívak lesznek.

Legyetek bátrak és szeressétek magatokat úgy, ahogy vagytok!