Anno Conchitaról annyi mindent mondtak. Európa és a világ úgy általában örült neki, nálunk pedig mint minden más kérdés ez is gyökeréig átpolitizálódott. Nem az volt érdekes, hogy milyen a produkciója, nem is a személyisége, kizárólag a kinézete, és ezt mindenki az alapján értékelte, hogy melyik oldal lövészárkában kucorog. Hihetetlenül nevetséges volt, amikor politikai vitaműsorokban értékelték az Eurovizio-s dalfesztivál eredményét. Na de erre ennyi szót is kár volt vesztegetni...

Én nem szeretem az ilyen és ehhez hasonló műsorokat és szerintem Conchitának a szakáll egyáltalán nem áll jól, de ennek a két dolognak a találkozása mégis megfogott. Conchita ugyanis biztosan zavarba ejtette a közönséget és ezzel láthatóvá tette azt a problémát amivel mi naponta szembesülünk (tudni illik a tükörben) : egy nőnek is lehet szakálla. Fontos üzenet volt ez, és ilyen széles közönség előtt prezentálni igen komoly előrelépés volt. Hetekig, hónapokig beszédtéma volt és ez még akkor is jó ha nem mindenki szerette, legalább ismerkedtek az emberek ezzel a jelenséggel és beszéltek róla. Az is nagyon örvendetes, hogy ő kijutott az abszolút fősodorba, mint előadó, és számolni kell vele, mint európai, transznemű világsztár.