Nagyon megtetszett ez a kép és ez a mondat. Érdekes kérdés, hogy vajon lehetséges-e? Azt tudom, hogy egy pasiba nem tudnék beleszeretni még akkor sem amikor leginkább nőnek érzem magam. De vajon egy crossdresserbe bele tudnék szeretni? Egy transzlányba biztosan... Hol lehet a határ? 

Lehet, hogy nincs is? Azt hiszem ez a legvalószínűbb. Végül is ha jól meggondoljuk, nincs is olyan hogy férfi és nő. Akkor ezt most kifejtem: A férfiak és nők közötti különbség (ha most csak biológiai szempontból nézzük) tulajdonképpen csak hormonális kérdés. Azt biztosan kevesen tudják, hogy ha egy embernek a magzati életében nem termelődik a szervezetében semmilyen nemi hormon - az y kromoszóma hibás működése, vagy teljes hiánya miatt - akkor női teste alakul ki, ellenére annak, hogy genetikailag esetleg férfi. Az emlős állatok (és az ember) szervezetének alaptípusa a női szervezet. Erről bővebben hallhattok Dr. Lukács Béla Hogyan működnek a nők? című előadásában: ITT. Hormonális alapon a nemek nem úgy néznek ki, mint ahogyan arról a hétköznapokban gondolkodni szoktunk. Vannak nagyon erősen férfias férfiak és nagyon nőies nők, de a többség nem ilyen. A többség valahol a kettő között van. Persze a két nem azért jól elkülönül, de a magzati korban még mesterségesen (ha nem is tökéletesen) de átvihetőek lennének egymásba. Az is elképzelhető, hogy valakit a magzati élete során ér olyan hormonhatás, aminek az lesz az eredménye, hogy teste inkább férfias, de az agya nőies. Erről is a fenti előadásban van szó bővebben.

Én úgy gondolom, hogy mi crossdresserek, sokan vagyunk olyanok, akik ugyan testileg férfiak, de az agyuk, a gondolkodásmódjuk, és főleg az érzelemviláguk inkább nőies. Persze itt azokra gondolok, akiknél ez nem csak szexuális fantázia, vagy hobbi, hanem identitást meghatározó dolog. Őszintén szólva nem hiszem, hogy a crossdressing tanult viselkedésforma lenne. Erre enged következtetni az is, hogy szinte mindenki arról számol be, hogy az első átöltözés után mintha egy gát szakadt volna át benne. És az is, hogy nem igazán lehet leszokni róla. az emberben túlságosan nagy a külső és a belső közötti harmónia helyreállításának a vágya. Ez is persze csak egy fokozat, mert egy crossdresser nincs olyan szintű diszharmóniában a saját testével mint egy transznemű. De nem következik egyik dolog a másikból, a két dolog teljesen más, csak külsőségeiben hasonlít.

A nemek elkülönülése sokkal inkább társadalmi jelenség, mint azt első látásra gondolnánk. Én személy szerint örülök annak a folyamatnak ami jelenleg zajlik a világban, és megbontja ezt. Szabadságot adva az embernek arra, hogy olyan tulajdonságokat és szerepeket is felvállalhasson, és megélhessen amiket jelenleg nem lehet.

Sokat gondolkodok azon is, hogy mi lenne akkor, ha már lezajlott volna ez a folyamat? Vajon hogyan juttatnám kifejezésre a másságomat, a női lét utáni kimondhatatlan rajongásomat? De azt hiszem, akkor ennek már nem is lesz jelentősége, csak az ember mint ember fog számítani. Mint ahogy a kép is hirdeti.

Belőlem az átöltözés mindig a legjobbat hozza ki. Nyugodt leszek tőle, békés és boldog. Remélem minden olvasóm így van, vagy egyszer így lesz vele.