Tulajdonképpen általános iskola hatodikban kezdődött minden.
Elmentem egy nyári táborba, tudjátok olyanba, ahova minden szülő betuszkolja a gyerekét, csak hogy nyugta lehessen egy hétre. Szóval szépen zajlott az említett nyári tábor, amikor az idősebb lányok (16 évesek, én voltam 11) kitalálták, hogy mi lenne, ha rendeznének transzvesztita szépségversenyt!
Nem tudom miért, de a felügyelő tanárok beleegyeztek és elindult a „vadászat”. A csajok, akik kitalálták ezt az egészet, elkezdtek „teszt alanyokat” keresni. Az egyik lány odajött hozzám és megkérdezte, hogy leszek e a modellje. Mivel azt sem tudtam mi az a transzvesztita, azt mondtam, hogy persze, mivel nagyon tetszett nekem a csaj.
Nagyon alapos munkát végzett. Bugyi, melltartó, top, miniszoknya és egy tangapapucs volt a szettem.
A végén pedig jött a smink. Imádtam az érzést, ahogy siklik az arcomon az ecset, a szemceruza…
Miután elkészültem teljesen, a mozgást kellett gyakorolnom. Mivel sima papucsban voltam, így annyi instrukciót kaptam, hogy ringassam a csípőmet erőteljesen, amikor járok.
Eljött a várva-várt pillanat, fel kellett vonulnunk az egész tábor előtt. Pontosan úgy, mint egy divatbemutatón.
Én mentem utoljára, mert kicsit szégyenlős voltam, meg nem tudtam mi is történik valójában.
Próbáltam úgy járni, ahogy a lány mutatta. Egyik láb a másik elé egyenes irányban, csukló lágyan lefele biggyeszt, kezek a test mellett szorosan, de nem mereven.
Kiértem a színpad közepére, pózoltam kicsit, mint az igazi modellek. A kedvencem az a mozdulat volt, amikor háttal álltam a közönségnek, a testsúly a bal lábamon, fenék balra eltolódik, majd visszanéztem a hátam mögé.
Nagy tapsvihar következett, majd leültem a sor végére a többi transzvesztita növendék mellé.
Ekkor következett a szavazás. Minden táborlakó szavazhatott, hogy szerinte ki a legszebb transzvesztita.
Sikerült megszereznem a második helyet :)
Ezután, hátramentem a faházakhoz a lánnyal, aki megcsinált. Megdicsért, hogy ügyes voltam és azt mondta, hogy nekem kellett volna nyernem. Ez után megcsókolt. Ez volt életem első csókja, nagyon tetszett.
Kicsid dumáltunk még a faház előtt, meg elcsattant még pár csók, majd lemosta rólam a sminket és visszaöltöztem a fiú ruháimba.

Akkor, gyerek fejjel, bele se tudtam gondolni mi történt. Jól éreztem magamat és kész. Ennyit tudtam, meg persze, hogy nagyon tetszett az a lány :)

Aztán vége lett a tábornak és mindenki hazament.
Én egyszer csak azon kaptam magam, hogy vissza-visszagondolok erre a transzvesztita szépségversenyre és valamiért nagyon izgat a gondolat és kíváncsi leszek tőle.
Szerencsére vagy nem szerencsére ekkor tájt kötötték be hozzánk a betárcsázós internetet. És hát mi az első dolga egy kíváncsi gyereknek? Hát persze, hogy az, hogy rákeres a neten arra a szóra, hogy „transzvesztita”!
És ennél a pontnál elszabadult a lavina…
Rengeteget olvastam róla, hogy mi is ez tulajdonképpen és hogyan kell csinálni. Így hát, amikor egyedül voltam otthon, elkezdtem anyukám gönceit magamra venni és úgy pózolgatni.
Azóta sok minden változott és sok mindenben fejlődtem, de a mai napig nem tudom hova tenni ezt az egész beöltözés dolgot.

És hogy mi lett az eleinte csak egy bugyiban és melltartóban flangáló kissrácból?

Íme:

Ez hát az én történetem :)
Bátran osszátok meg ti is a tiéteket, hisz remélem tudjátok, hogy ez nem egy betegség. Ez egy olyan plusz az életben, ami akár jobb emberré is tehet vagy kinyithat olyan kapukat, amikre alapjáraton nem is gondolna az ember ebben a kétpólusú világban.

Puszi:

Myra Bennett